6.

6.

A fajok kinyírásának csak egy végleges módja van. Na jó, ez sem atombiztos, de ahhoz elég erős mágusnak kell lenned, hogy feltámasszál egy halottat.
Biztosra akartam menni a vámpírokat illetően, úgyhogy kiszívtam a sikátorban szerte-széjjel heverő testrészekből a mágiát. Így tutira nem rakja őket össze Marcas, hacsak nincs boszorkánya, amit meg kötve hiszek. A fenti három hullánál is megismételtem a műveletet. Hány évvel lettem így öregebb? Talán háromszázzal. Akárhogy is, kell a muníció.

Apropó muníció. A bozótvágó kést megtöröltem az egyik holttest ruhájában, hogy szép tiszta legyen. Így is kiszúrják a vért ott, ahova megyek, de legalább nem koszolom össze vele a rucimat, ugyanis szándékomban állt megtartani a pengét. Magamhoz hívtam még a táskámból két pisztolyt a hozzájuk tartozó combra erősíthető tokokkal együtt. Betáraztam őket, és elraktam a bőrkabátom zsebébe még két tárat.

Hogy minek egy boszinak stukker? Baromi egyszerű: igaz, hogy nem nyírja ki az ellenséget, de egy időre lefoglalja őket, ha a seggükbe durrantok egyet. Addig is legalább nem a mágiámat pazarolom el. Ritkán használok fegyvert, de ez pontosan az a meló, ahol szükségem van rá. Ha az előbb nálam lettek volna, sokkal hamarabb végzek a vámpírokkal. A gyorsaság meg nem éppen hátrány, ha ki akarnak nyírni. Kevesen használják az emberek találmányait, egyszer még ki is röhögött valaki. Miután kibéleltem fémmel a fejét, – három tárat eresztettem bele – már nem volt kedve nevetni az elavult módszereimen. Nem is tudom, miért… Kiszívtam annak is a mágiáját, szóval azóta semmin sem röhög.

Otthagytam a tetőt és az utcán jártam már, mikor feladtam a láthatatlanságomat. Szabadság alatt persze nem azt értettem, hogy vége a munkának mára. Nincs ilyen szerencsém. Inkább egy másik feladatra összpontosítok, méghozzá Marcas embereinek megtalálására. Ha nincs kivel támadni, ugye, akkor Riordan is biztonságban van.

Egy bár felé indultam, ami itt van a közelben. Aki nem jut be a Gyilkos vágyakba, az átlag a Bűnös lelkekbe megy bulizni. Igen, vámpír a tulaj. Ilyen névvel másé nem is lehetne. Érdekelne, hogy honnan szedik ezeket a neveket. Tuti, hogy van valami könyvük, amiből puskáznak.
Lementem a lépcsőn, ami a bejáratához vezet, és beléptem az ajtón. Régen a fölötte tornyosuló ház pincéje lehetett, ma már viszont egy kicsi, de zsúfolt kocsmának ad helyet. Bárnak nevezni picit erős, mert nem áll másból a berendezése, mint egy hosszú pultból a hozzá tartozó bárszékekkel és asztalokból, amik a falak mellett sorakoznak. Olyan sűrűn állította fel a tulaj őket, hogy a köréjük telepített székekre csak komoly erőfeszítésekkel lehet leülni.

Én inkább a pult hátsó végét céloztam meg, és némi lökdösődés után el is értem odáig. A vendégeket nem riasztja el, hogy az asztalok és a bárpult székei tömve vannak. Ma este is poharakkal és üvegekkel teli kezekkel ácsorogtak ott, ahol tudtak. Kész csoda, hogy senki sem öntötte rám az italát. Na jó, nem csoda, hanem mágia. Az ilyen esetek elkerülésére van egy bevált módszerem. Testetlenné válok, így könnyen átmegyek az embereken, nem ütközöm beléjük. Furcsa érzés, de megéri. Ugyan ezzel a módszerrel át tudok menni falakon, bezárt ajtókon, egyszóval bármin, legyen az élő vagy szilárd.
Megálltam a sarokban, a fal és a pult mellett. Innen jól átláttam az egész helységet. Gyanús alakok után kutattam, de ezzel csak egy gond volt. Hogy néz ki egy Marcas köreihez tartozó vámpír? Hát pechemre teljesen normálisan. A tömeget fürkésztem, hátha be tudom azonosítani az egyiket az arcképek alapján.
Semmi. Ez több, mint lelombozó.

Egy helyben toporgok az ügyben, miközben lehet, hogy Marcas holnap estére tervezi a nagy hatalomátvételt. Akkor pedig lőttek az előléptetésemnek, ha nem tudom megakadályozni benne. Nincs mit tenni, kell némi segítség. Leginkább egyedül szeretek dolgozni, most viszont egy bennszülött new york-i vámpírra van szükségem, aki tudja, hol lehetnek a célpontjaim.

Csak az a gáz, hogy nem bízom meg senkiben, az meg még nagyobb, hogy a feladatomról sem számolhatok be senkinek. Milyen lehetőségem maradt? Be kell pasiznom. Mikre nem kényszerül egy gyilkos nő manapság, mi? Ejnye!
Ismét körbekémleltem, olyan vámpír férfi után kutatva, akinek talán van némi esze is, és azt nem egy bizonyos testrészében hordja. Milyen különleges kívánságaim vannak... Nem sokra mennék egy kanos hapsival, akivel nem lehet beszélgetni és elráncigálni mindenhová, hanem csak a szexen jár az esze.

Apropó kanos pasi. Éppen az egyik tipikus példány stírölt a legközelebbi asztaltól. Félhosszú fekete haját hátrafésülte az arcából, ami, hogy őszinte legyek, tényleg vonzó, oké, hogy pontosítsak, jóképű volt. Liláskék szemeitől biztosan elolvad a nőneműek nagy része, de én csak azt láttam benne, hogy majd felfal a tekintetével. Hogy kajának vagy alkalmi hálótársnak néz-e, arra inkább nem vagyok kíváncsi. Egyik eshetőség sem vonz különösebben.
Viszonoztam a pillantását, na nem a „Szexi, gyere, menjünk szobára!” - típusúval, hanem az „Anyagyilkos vagyok, kotródj innen!” - fajtát vetettem be, hátha zavarba jön, és másik pipit kezd nézegetni, de nem hatotta meg. Szívós. Mások ilyenkor már hanyatt-homlok menekülnek előlem, lehetőség szerint minél messzebb.

Ekkor két férfi ült le az asztalához. Persze a vámpír divatot követték mind a hárman: fekete bőrnaci, csizma és selyeming bármilyen színben. Akadnak még vérszívók a földön, akik nem így öltözködnek, de azok többnyire a fiatalok. A több száz évesek hóbortja ez a felszerelés. Ezek hárman szerintem jócskán túllépték a háromszázat. Az egyik talán a testvére lehetett, csak idősebb és jobb kiadásban. Ha a kölyökképűért olvadnak a nők, akkor ezért a pasiért holtbiztos. Fekete haját hosszabbra növesztette meg, vállig ért neki. Fekete volt a szeme is, szinte világított a fehér bőrében. Mostanában lett divat, hogy direkt kerülik a napot a vámpírok, és hulla fehérre koptatják a bőrüket, mert az emberekbe belerögzült, hogy egy vámpír csakis olyan színű lehet, mint a hó. Hülyeség, ha engem kérdezel, de hát, ha nekik ez jó… Ki vagyok én, hogy a szolárium meg a napozás mellett szóljak, amikor nekem is hószínem van? Csak nem divatból, mert örököltem.

A harmadik pasinak barna szeme és félhosszú haja volt, ami kicsit az arcába hullott. Mondanom sem kell, ennek se kell sokáig nőre vadásznia, ha csajozni támad kedve.
Végre megtörtént a csoda, és lekopott rólam a liláskékszemű. Éppen ideje volt már. A másik két vámpírral kezdett beszélni, úgyhogy én ismét a bár vendégeit figyeltem, de senkit sem találtam, akit eltudnék viselni néhány napig a közelemben.
Indulni készültem, hogy otthon ismét átnézzem az aktákat, hátha találok valami kiindulópontot a vadászathoz, amikor kis híján a kéretlen hódolómba ütköztem. Hogy mikor állt oda mellém, az a rész teljesen kimaradt az életemből. Kezdek figyelmetlen lenni. Nem jó jel. Nagyon nem.

- Szia kiscsibém! – szólított meg tenyérbe mászó vigyorral az arcán. Vajon ha szétlövöm a tökeit, azután is kiscsibézne? Irritál, ha idétlenül becézgetnek. Meg amúgy sem szeretem.
- Szia kismajmom! – Ha ő így, én úgy. Rávillantottam egy széles mosolyt, amikor lehervadt az övé. Nah, ezt már szeretem.
- Látom egyedül vagy. Nem akarsz odaülni hozzánk? – intett fejével az asztaluk felé. Nem sokáig volt zavarban, sajnos.
- Örülök, hogy jó a szemed, és nagyon jól kezdted a kérdést. – újabb széles, de üres mosoly. Még néhány ilyen, és görcsbe rándulnak az arcizmaim. Csórikám viszont nem vette az adást, hát gondoltam pontosítok. – Kopj le, szépfiú.
- Meghívhatlak egy italra?
Basszus, milyen nyelven beszélek én? Tudtommal a Világnyelven, mivel hogy másfélén nem tudok, mármint a holt nyelveken. Ma már csak egy van, amit az egész világon használunk, így nincs az a macera, hogy meg kell tanulni még néhányat az anyanyelvünkön kívül, hogy boldogulni tudjunk a világban.

Holt nyelv lett például az orosz, német, angol, kínai, japán, francia, szóval az összes emberi nyelv. Senki sem használja már, csak a gigavárosok nevei maradtak ugyanazok, mint amik voltak. Észak Amerikában például csak két város van: New York és Los Angeles, valamint a Fajok Városa is bitorol egy kis szeletet belőle. Ez a két nagyváros bekebelezte a környező területeket, majd a fél kontinenst, és gigavárosokká váltak, a többi városból pedig kerületek lettek. Az egész bolygó nem áll másból, mint városból, mezőgazdasági területből és zöldövezetből, mint például tavak, hegyek, erdők.

És én ebben a büdös gigavárosban találjak meg néhány tucat vámpírt, lehetőleg még azelőtt, hogy Riordant kicsinálják. Szuper, ugrálok örömömben a lelkesedéstől. Nem látszik? Nem csodálom.
- Ha eltűnsz végre az utamból, talán nem öllek meg. – Ismét egy arcizomgyilkos mosoly. Asszem most egy teljes évig morcosan fogom járni a világot, hogy a széles vigyort levakarjam a pofimról, különben tartósan ottmarad. Én meg nem vagyok a vigyori-vihogi típus. Nem tenne jót a hírnevemnek.

- Hová sietsz ennyire? – Persze esze ágában sem volt elkotródni az utamból. Esküszöm, még öt perc tétlenül ezzel a kölyökkel, és sikítok.
- Dolgozom. Meg kell ölnöm néhány idegen vámpírt, és ha továbbra is itt szívatsz, esküszöm, felveszlek a listámra. – Nah, ez már hatott. Lehervadt a mosoly az arcáról végleg. Tudok én, ha nagyon akarok.
- Egy ilyen bombázó gyilkos lenne? Nem kell segítség? – Ismét felvillant a csajozós vigyor. Mibe fogadunk, hogy mindjárt beverek neki egyet? Vagy kettőt. Attól függ, mennyire idegesít még fel. A második kérdése viszont pont kapóra jött nekem. Végigmértem tetőtől talpig, aztán a haverjait is. Ez a díszpéldány ugyan szerintem nem tud kettőig sem számolni, hacsak nem mellekről van szó, de a két társa talán igen. Hm. Megfontolandó.

- Ismered a várost? – talán hülye kérdésnek tűnhet, de ma már nem lehet tudni, hogy valaki Sydneyből ugrott-e át egy kis bulizásra ide, vagy itt is él.
- Én annyira nem, de a bátyám és a barátunk igen. Megkérdezzem őket? – Hipp, hipp, hurrá! Felfedeztem némi értelmet egy szépfiúban. Ilyet sem látni minden nap. Hol egy naptár, hogy felírjam?
- Jó lenne – bólintottam rá. Visszament az asztalukhoz, váltott pár szót velük, aztán intett, hogy kövessem őket, és megindultunk kifelé a Bűnös lelkekből.

áááhhhh, cicaa ez nagyon jóóó mihamarabb kérem a folytatást, nagyon ügyi vagy ne hagyd abba! pussz

XD nem hagyom abba már a 10. részt írom és köszi cicám pussz