12.

12.

Percekig csak álltam az út közepén, az autó után bámulva, mint akibe villám csapott. Se kép, se hang nem hatolt el a tudatomig, ahhoz túlságosan is lefagyott a rendszer az új hírtől. Mikor végre magamhoz tértem a bőrkabátom belső zsebéből elővettem egy szál cigit és meggyújtottam a végén egy fénygömböt. Az öngyújtó változata bosziknak, de gyanítom, hogy rajtam kívül senkinek sem jutott még az eszébe, hogy erre is jó.
Mélyet szívtam belőle, majd letüdőztem és lassan, hosszan kifújtam, hogy lenyugtassam magamat. Jen nem dohányzik, a vámpírok szaglása meg kenterbe veri a kutyákét, szóval kénytelen voltam az akció idejére száműzni a koporsószögeket, de jelenleg asszem halál nyugodtan szarhatok az egészre.

Lássuk csak ismét az eddigi mérleget: megtudtam, hol találhatom meg Dariust, és kiderült, hogy akiktől segítséget kértem, szintén a célpontjaim. Hurrá… Pedig már kezdtem megkedvelni a srácokat, most meg nyírhatom ki őket is.
- A kurva életbe! – kiáltottam dühömet az éjszakába, majd a közeli ház falába bokszoltam. Annak már amúgy is mindegy, az ügyvéd autója szépen kidekorálta, most meg még egy kisebb kráter díszelgett mellette, az öklöm nyoma. Kicsit jó erőben vagyok. Pont itt az ideje, hogy a bal öklömet verjem tropára, a jobb már megvolt mára, legalábbis most zúztam szét harmadszorra egy órán belül.

Egyre inkább szorul a hurok a nyakam körül. Itt az ideje, hogy lazítsak rajta. Először is meg kell bizonyosodnom arról, hogy az ügyvéd igazat mondott-e. Ciki lenne, ha kinyírnám Victorékat, aztán kiderülne, hogy nem is igaz, hogy Marcas emberei közé tartoznak.
A Leláncolt Hajnalhoz teleportáltam, és amint megérkeztem, láthatatlanná váltam. Besurrantam egy pár mögött az ajtón, és bent is voltam az étteremben. Még egy óra volt hátra a találkánkig, de így legalább nem számítanak rá, hogy lebuknak. Remélem, elcsípek néhány olyan mondatot, amit nekem nem kéne hallanom.

Megálltam egy félreeső sarokban, ahol talán a pincérek nem esnek át rajtam, és vártam, vártam, míg meg nem ütötte a fülemet egy ismerős hang. Mekkora mázli, hogy félig tünde vagyok! Sok gázos helyzetben megmentett már.
Damien hangját ismertem fel, de nem kintről hallottam, vagy az ajtóból, hanem bent, az étteremben beszélt. Pontosítok, üvöltözött. Megindultam a hang irányába, amíg egy privát szobához nem értem. Az étteremben van néhány ilyen elkerített rész, ahol nem kell elviselniük a többi vendéget azoknak, akik meg tudják fizetni azt a szép kis összeget, amit elkérnek egy-egy ilyenért.

Az ajtó zárva volt, úgyhogy nem tehettem mást, mint hogy testetlenné váltam és átmentem a falon. Jól tippeltem, tényleg Damien „suttogott” a másik két jómadárnak. Éppen fel-alá sétált, mint egy ketrecbe zárt vad, aki ki akar törni. A megállapítás szerintem helyes is, mivel az ajtó tényleg zárva volt, belülről, méghozzá. A szoba a régi francia divatot idézte, amikor még királyok és királynők uralkodtak. Az étterem többi része modern kinézetű, de a privátok egy-egy kort elevenítenek meg.

Gyorsan pajzsot vontam magam köré mágiából, hogy ne érezzék meg a szagomat, főleg a cigiét ne, bár lehet, hogy ezzel elkéstem. Victor és Roy egy-egy fotelben ült és Damient figyelték, ha mázlim van, leköti őket annyira, hogy ne szúrjanak ki. A bátyót meg teljesen lefoglalta a padló koptatása, szerintem egy rinocéroszcsordát sem venne észre, még ha éppen végigtrappolnának rajta, akkor se. Az viszont biztos, hogy nem keresik a szórakozóhelyeken Marcas embereit, akarom mondani vámpírjait. Ez máris gyanús.

- Életben is hagyhatnánk – szólalt meg végül Victor.
- Ugyan! Te is láttad harcolni a tetőn az embereink ellen! Szerinted képesek lennénk megállítani? Elvégre boszorkány! Ki tudja, mikre képes még, amivel kiszabadulhat – dühöngött Damien.
- Eddig mindent bevett, most miért ne lenne így? Jay elterelte az ügyvédhez, Brighton pedig, amikor meglátott minket, majdnem elájult a félelemtől – nevetett Roy. – Nem sejthet semmit, és nincs más dolgunk, mint elcsalni oda. Túlerőben leszünk, hamar kifárasztjuk, és ha nem sikerül megtörni vagy jobb belátásra bírni, maximum kinyírjuk. De Victorral egyetértek. Jó csaj, kár lenne érte.
- Mi lenne, ha egyszer nem a farkad után mennél?! – kiáltott rá öccsére a felbőszült bika. – Vagy jobb szeretnéd, ha a fél családunkat kinyírná? Hm? Szerinted mi nem vagyunk a listáján? Ha meg kudarcot vallunk vele, Marcas irt ki minket, szóval vesznie kell!
- Csak egy fiatal lány, aki boszorkány, és el tud bánni három vámpírral, akikért amúgy sem kár – nyugtatgatta Roy. – Nem értem, miért olyan fontos Marcasnak, hogy halott legyen.
- Te nem láttad, öcskös. Riordan kísérete nem tud arról, hogy Lily is védi. Marcas szerint a lány veszélyes, már csak azért is, mert valószínűleg a Palotából kapta a megbízását, titokban. Ha pedig így van, jobb, mint amilyennek mutatja magát.

- Oké, és ha ő csak tisztogat, hogy a nagyágyúk ne fáradjanak ki, mielőtt támadnánk? A Mészáros és a Hóhér mellé egy nevesincs boszi mi a fenének kellene, azt áruld el! – nézett kérdőn bátyjára és Victorra. Nevesincs boszi? ÉN? Na, ezért még számolok vele.
- Nem tudom, Roy, de inkább menjünk biztosra. Nem igaz, Vic?
- De – bólintott a kérdezett. – Persze az is lehet, hogy csak azért van, hogy vele foglalkozzunk, ahelyett, hogy mind a támadásra koncentrálnánk – vont vállat. – Majd úgyis kiderül a kínzásnál.
Egyre szebb. Már a kínzásomnál tartunk. Ejnye. Azért még kell néhány kört futnotok, fiúk!
- Hamarosan itt lesz, akkor elújságoljuk neki, hogy láttuk Dariust, odavisszük és elintézzük örökre, miután elárulta, ki és mire bérelte fel. Ennyi, erről ne vitázzunk tovább, mert felesleges. Vagy te kit áldoznál be, Royston? Ivyt? Dakotát? Sethet?

Royston?? Hű, a fene se gondolná, hogy olyan normális, régies neve van, mint a másik kettőnek. Leht, hogy egy kicsit elszámoltam a korukat? Most inkább ezer körülire saccolom őket, mint pár százra.
- Egyiket sem, Damien, tudod jól – mondta bátyjának Roy. – Oké, rendben, vesszen a csaj, de akkor is kár érte.
- Találsz másikat, amelyik nem rakja szét a lábait elsőre, ne aggódj – ugratta Victor vigyorogva. – Ez fogott meg benne, igaz?
- Is. – A kölyök egy kristálypoharat forgatott elgondolkozva a kezében, amiben első ránézésre bor vöröslött, de én éreztem, hogy vér. Meg amúgy is, vámpír mi mást ihatna? – Meg dögös. Nem olyan, mint a többi.
- Az igaz – értett egyet vele Damien. – De ha választanom kell közte, és a családunk között, inkább haljon meg ő.
Azt hiszem, pont eleget hallottam. Brighton egyértelműen igazat mondott. Abból meg elegem lett, hogy a halálomat tervezgetik az orrom előtt. Mintha nekem nem is lenne beleszólásom. Már pedig az életemet nem adom olcsón, főleg nem könnyen.

- Megvan már az időpont? Hogy mikor öljük meg Riordant? – kérdezte Victor. Lehet, hogy még maradok egy kicsit?
- Még nem. Marcas a napokban tervezi, de nem tudom, miért halogatja. Szerintem már ma éjjel lecsaphatnánk rájuk. Elvégre ma a vámpíravatás miatt csak hajnali egykor nyitnak ki. Addig simán végzünk velük, és nem keverednek bele a vendégek. Marcas meg akarja tartani a diszkót, és ártana az üzletnek a fölösleges vérengzés. – Végre Damien is leült, majd az órájára pillantott. – Hamarosan itt lesz Lily.
- Akkor talán beszélgessünk másról. Nem hiányzik, hogy lebukjunk, pont most – mondta Victor és felemelte a poharát. – Koccintsunk arra, hogy simán megölhessük azt a lányt, Marcas megölje Riordant és végre leszálljon rólunk ez az őstulok!

- Úgy legyen – nevetett fel Damien, és miközben a poharak csilingelése töltötte be a szobát, én kisurrantam ott, ahol jöttem. Falon át.
Kimentem az utcára, hogy egy kis friss levegőt, bocs, szmogot szívjak. Hiába nincs már környezetszennyezés, attól még az emberek évtizedekre elintézték a bolygó légkörét. Kábé ennyi idő, mire teljesen kitisztul a levegő, és olyan lesz, mint az érintetlen területeken.
Nézzük csak, mekkora bajba keveredtem. Ezek itt azt tervezik, hogy urnatölteléket csinálnak belőlem, amit valahogy nem igazán díjazok. Viszont elmondhatom, hogy láttam azt a morcos pasast nevetni és dühöngeni, tehát némi érzelem szorult Damienbe, még ha jól is titkolja. Kár, hogy ez nem segít rajtam. Plusz még mindig ott van az a rohadt éjféli buli, amire volt szíves emlékeztetni az idősebb testvér.

Azt hiszem, pont itt az ideje, hogy erősítést hívjak. Utálok csapatban dolgozni, de ezekkel tényleg nem bírnék el egymagam. Meghalni meg nincs kedvem a hülyeségeim miatt. Annyit nem ér az egész.
Most mondhatnám azt, hogy valamilyen hiperszuper mágiás hókuszpókusszal üzenek a barátaimnak, hogy jöjjenek ide, mert nyakig ülök a trutyiban. Például, teleportálhatnék nekik egy levelet, és egyéb marhaságok, de minek, ha van egyszerűbb módja is?
Előhalásztam a belső zsebemből a mobiltelefonomat, kikerestem a számot és megnyomtam a hívás gombot. Azért az emberek is jók valamire. Néha feltalálnak használható dolgokat is. Elvétve.
- Szia Mio! – köszöntem a barátnőmnek, mikor felvette a telefont. – Van egy kis gondom. Raven és a banda ott van?