5.

Anna, aki amint vámpír lett megkapja az Aaliyah nevet, édesanyja emlékére, a tegnap este történtek óta egy szót sem szól Emiliához. Az iskolájában nem beszél a barátnőivel sem és csak akkor szólal meg, ha a tanárok kérdezik órákon, vagy esetleg szünetben. A tanulásban nagyon lerontott és félő, hogy év végén akár meg is bukhat, ha nem tesz valamit.
- Amilyen jó tanuló voltál, Anna, olyan rossz lettél! – mondta egyszer az osztályfőnöke.
- Sajnálom, de ennek oka van. – többet nem volt hajlandó mondani, mivel zokogva szaladt ki a teremből.
Barátnője ment utána, aki próbálta megvigasztalni nem sok sikerrel. Később kiderítették, hogy az édesanyja eltűnt… ez Annának még nagyobb fájdalmat okozott, mert, ha csak eltűnt volna az édesanyja, akkor bármikor megtalálhatnák. De nem így volt.
Azóta iskolába sem ment, csak otthon kuporgott és nem csinált semmit. Egy nap Emilia felment hozzá beszélni.
- Kérlek hallgass meg, Anna! Nem tehettem mást. Ha nem ölöm meg édesanyád, akkor téged ölnek meg és ez nagyobb veszteség lett volna nekünk!
- Nektek igen! – csattant fel Anna – És én mit szóljak? Az anyámat vesztettem el!! Nem érted? Hát persze hogy nem! Hisz te soha nem tudtad és, ha így haladsz nem is fogod megtudni, mi az, hogy szeretni valakit!
Felpattant és kiviharzott a szobából. Lement a nemrég kapott fekete cicájához és sírva simogatta. Emilia hagyta, hogy lenyugodjon és csak fél óra múlva ment utána. Leült mellé és a fekete szőrgombócot kezdte bámulni.
- Tudod mindig is tudtam mi a szeretet. Nekem is fáj, hogy meg kellett halnia Eugéniának, de olyan kapcsolat nem jöhet létre, hogy anya és lánya testvérek legyenek. Pláne akkor nem, ha ennyire ellenezte anyukád ezt a dolgot. Muszáj volt megtennünk! Meg kell értened… hidd el, Eugénia is ezt akarta a szíve mélyén, csak félt, hogy el fog téged veszíteni, ha vámpír leszel. És jogosan félt, mert fenn áll ennek a veszélye. Kérlek, jól gondold át ezt az egészet, és, ha sikerült akkor keress fel! Van még egy pár dolgunk!
Anna nem szólalt meg. Emilia felállt mellőle és bement a házba olvasni. Pár óra után követte őt Anna és megállt előtte.
- Mintha valami olyat mondtál volna, hogy beszélned kell velem! – kezdte el Anna.
- Igen. Tudod ideje lenne megismerkednek a vámpírokkal, akikkel együtt fogsz élni. Ha túléled a velük való találkozást, akkor szerencséd van. Bár nagy valószínűséggel ez fog történni, mivel eddigi életedet folyamatosan nyomon követte mindenki és valamilyen szinten megismertek. – Emilia ezek után a körmét kezdte nézegetni, úgy folytatta. – Ha pedig úgy gondolod, hogy ideje lesz, hogy vámpírrá tegyelek, akkor szólj, és meglesz. Természetesen addig a pillanatig iskolába kellesz menned! Nem hagyhatod abba, míg vámpír nem leszel.
Annának ez nem nagyon tetszett, így egy kicsit elhúzta a száját, de különösebb nemtetszését nem mutatta ki.
- Ha gondolod. És mikor megyünk el hozzájuk?
- Nekem most is megfelel – kacsintott egyet Emilia és felállt, jelezve, hogy komolyan gondolja.
- Most?! Máris? Hát jó, de előtte összekapom magam! – gyorsan felszaladt a szobájába, megfésülte és kiengedve hagyta a haját, felkapott magára valami jó ruhát és azonnal Emilia előtt állt. – Készen vagyok… mehetünk!
- Indulás! – elindult a kocsi felé, és mikor beültek mindketten a vámpírtanya felé vette az irányt.


Anna elcsodálkozott, olyan nagy nyüzsgés volt a kastélyban. Ahogy Emilia mögött lépdelt csak a sok vámpírt nézte. Az egyik épp vért iszogatva bámulta őt, ettől egy kicsit ugyan meg is ijedt, de mivel tudta, hogy előtte megy Emilia nem félt. Hát rosszul tudta! Pár perc múlva egy vele egykorú fiatal lánynak ütközött.
- Öhm, bocsi!
- Aaliyah? Lám-lám… itt van a kis kedvenckénk! – gúnyolódott a lány, miközben mindenki körbevette, és élesen nevettek rajta.
- Anna a nevem, ha nem tudnád! És jobb, ha békénhagytok, különben…
- Különben mi lesz? – állt elé egy elég termetes vámpír.
- Na? Mi lesz kicsilány? – harsogta egyszerre a vámpírtömeg.
A vámpírok közül Emilia lépett ki.
- Nem ajánlom, hogy itt bárki is bántsa Annát, különben velem gyűlik meg a baja! Most pedig nyomás! Induljatok a dolgotokra! – megfogta Anna karját és elhúzta onnan, fel a lépcsőn. – Nem szeretném, ha még egyszer elkajlódnál, különben magadtól fogsz kimászni a csapdából. Többet, ha így alakul, ne is számíts rám, érthető voltam?
- Igen. – forgatta a szemeit Anna.
- Akkor jó! – megérkeztek egy nagy tölgyfaajtó elé. Emilia bekopogott, majd be is léptek. Benn egy elég mogorva arcú hölgy ült, aki az asztalára támaszkodva, gúnyos mosollyal az arcán Annát bámulta.
- Szia Gilbertine. Ahogy kérted elhoztam Aaliyah-t hozzád. Amit kértél megtettem és tisztáztam vele is. – Emilia hátrébb lépett és egészen addig bennt volt, amíg Anna és Gilbertine beszélgettek.
Az elején feszélyezve érezte magát Anna, de később feloldódott. A végén udvariasan elköszönt és kilépett a szobából. Megvárta, míg Emilia is kijön. Ahogy meglátta felpattant a földről.
- Na? Mit mondott?
- Szerencséd van, Anna! Már csak egy dolgot kellesz teljesítened, és minden rendben lesz!
- És mi lenne az? – kíváncsiskodott Anna.
- Ha vámpír leszel, szót kellesz fogadnod az idősebbeknek és igyekezned kell majd. Én mindenben segíteni fogok, ha tudok, de nem garantálhatom az életedet. Nem vagyok életbiztosítás, és ez a hely sem az. Csak egyszer kell, hogy maguk közé fogadjanak, utána semmi baj nem lesz.
- Hát ez igazán egyszerű lesz! Menni fog! – szinte ugrált örömében.
- Én nem lennék ilyen biztos benne. Most pedig újabb jó hírrel szolgálhatok neked. Holnap nem kell iskolába menned és én, mint a gyámod, majd igazolom is! Elintézte egy kedves személy, hogy a gyámod legyek, így minden simán fog menni, ha te is együttműködsz majd! Most pedig gyere, megmutatom a szobádat.
Emilia egy gyönyörű szép szobába vezette Annát, ahol a kedvenc színeiben pompázott minden. Mivel fáradt voltak mindketten Emilia is elment lepihenni és Anna is az ágyába bújt, miután megismerte a szoba minden egyes kis zugát.